Indítómotor m?ködése, javítása

(Szerző: z. (Houdek Zoltán), utoljára módosítva: 2010.03.15.)

Önindító mûködése

Az önindítón kívülről megfigyelhető a (2) ház :-), a (3) és (4) hozzávezetések, valamint leszerelt állapotban a (10) fogaskerék.

 Az indítókulcs elfordításakor a következők történnek:

 I. a kulccsal feszültséget adunk a (3) csatlakozóra (gyengeáramú vezeték, csúszósaruval)

 II. a sötétlila színnel jelzett tekercs áramot kap, mágneses teret gerjeszt, berántja (a rajzon jobb irányba) a vasmagot. Ekkor a (6) behúzó villa felső része a rajzon jobbra, az alsó része a rajzon bal irányba mozdul, valamint az (5) kapcsoló zárja a világoslilával jelzett áramkört.
A (4) erősáramú vezetéken és a lezárt (5) kapcsolón keresztül áramot kap maga a (7) indítómotor, és forogni kezd, a (6) villa ugyanekkor a rajzon jobbra (a fogaskoszorú felé) tolta a (8-9-10) bendixet. A (10) fogaskerék letört fogazású, a könnyebb kapcsolódás érdekében. A (8) alkatrész belső felületén ferde hornyok vannak, melyek kapcsolódnak a tengely hasonló kiképzésû részébe, így a villa által elmozdult alkatrész egyben egy kis fordulatot is tesz a tengelyen. Ez is a kapcsolódást segíti elő. A (7) motor beindulásának pillanatában a fogaskerekek már csatlakoztak.
A (9) szabadonfutó lezár, az (7) elektromotor így megforgatja a Ladamotor (1) fogaskoszorúját.

 III. A Ladamotor végre beindul.

 IV. A Ladamotor a (10) fogaskereket még gyorsabban forgatná, ennek hatására (szintén a (8) alkatrész hornyai miatt) a (8-9-10) bendix kilökődik a tengelyen, a (10) fogaskerék kikapcsolódik a fogaskoszorúból. A (6) villán keresztül ez a mozdulat visszahúzza az (5) érintkezőt, megszakítva a (7) villamos motor áramkörét, az indítómotor leáll.

 Megjegyzés: 1. a mágneses behúzótekercs a rajzon nem jelölt rugóval van ellátva, amely a mágneses erőtér megszûntével a vasmagot (+ villát, + bendixet) alaphelyzetbe téríti vissza, például ha a kulcs visszafordításával megállítjuk az indítás folyamatát.

 Megjegyzés: 2. a rajzon az egyszerûség kedvéért nem jelöltem a forgórész és az állórész tekercseit, a kommutátorokat és a keféket. Mindezeket a (7) motor ("M") foglalja magában. 
 

Önindító szét- és összeszerelése


Az önindítónak többféle hibája lehet. Két gyakoribb hiba: a behúzótekercs nem húz be eléggé ahhoz, hogy áramot kapjon maga a motor (a tekercs végében levő kapcsolón keresztül). (Ritkábban, de előfordulhat álló- vagy forgórész tekercs meghibásodás, illetve természetesen az elektromos érintkezések/kábelek lelazulása, hibája, stb.) Ekkor az önindító kattan, de nem forog. Másik gyakori eset a szabadonfutó + hajtófogaskerék szerelvény szétszakadása (2. ábra "A", "B" - ennek egyben kell lennie). Ekkor az önindító behúz, hallani ahogy pörög az elektromos motor, de maga a ladamotor meg se mozdul: nem kap hajtást. Ez utóbbi hiba a nagy terheléstől (magas kompressziójú motor), vagy egyszerûen az elhasználódástól fordulhat elő. Első esetben - természetesen az akkumulátor és az összes elektromos érintkezés hibájának kizárása után - elegendő a behúzótekercs cseréje, második esetben a "bendixet" kell kicserélni. Ez utóbbi az indítómotor teljes szét-és összeszerelését igényli, mert csak így hozzáférhető. Ezért leírom azt a mûveletsort, melynek során az összes hibás alkatrész cserélhető. Igyekszem tömören írni, inkább csak a "sárga könyv"-ben nem, vagy hiányosan kifejtett részekre helyezni a hangsúlyt.

 Kiszerelés:

  - szereljük le az akkusarukat (először a testet).
  - szereljük le az önindítót a motorról. 3 csavar tartja, melyhez igen nehéz hozzáférni. hajlított végû kulccsal megindítva a racsnis kis krova már "viszi", igaz, egy hajtás csak 1-2 kattanásra elég. Jobb esetben kézzel kijönnek a csavarok
  - mozdítsuk el annyira az önindítót, hogy a kábeleket leszerelhessük. (Egy csúszósarus és egy csavaros kapcsolódás van).
  - vegyük ki az önindítót. GM szerint a tûzfal felé ("hátrafele") is kijön. Nekem a generátor leszerelése után, előre, a talaj felé sikerült kiszednem.
  - zárjuk be a kocsit és menjünk be a mûhelybe :-)

 Szétszerelés:

  - a "2" anyát lecsavarva szedjük le a rövid erősáramú kábelt.
  - az "1" anyákat lecsavarva (3 db!) vegyük le a behúzómágnest. Nem fog azonnal kijönni, mert a vége be van akasztva a behúzóvillába. A rajz szerinti FELfele irányba (azaz magától az önindítótól távolítva) mozdítva akad ki belőle, és ezek után levehető. Csak a behúzótekercs cseréje esetén itt meg is állhatunk a szétszedéssel. Csere, és vissza minden.

  - a "4" anyát meglazítva vegyük le a fémlemez zárókarikát a generátor elülső (hajtással ellentétes) végén, láthatóvá válnak a bronz kefék. A keféket ki kell szednünk, mert a forgórész kihúzásakor másként beesnek a rugóerő miatt. A rugó a keretes kis ábrán látható, "A" jellel. "B": kefe, "C": kefe kivezetése, csavarkötéssel. Kefék kivétele: érintkezőt lecsavarozzuk, rugót hátrafeszítjük (alá lehet nyúlni), kefét kihúzzuk. 12mm-nél rövidebb kefét újra cseréljük.
  - az "A" jelû (másik kis ábra) sasszeg kiszedése után a kisebbik lyukon benyúlva kitoljuk a csapot a másik irányba, ez a csap vezeti meg a behúzóvillát.
  - a "3" jelû anyákat lecsavarjuk (esetleg az egész csavar forog, ez nem baj, ekkor az egész hosszú csavart kihúzzuk). Kisméretû kalapáccsal kocogtatva ezekután a következő részekre bomlik az önindító: hajtás oldali fedél, ház, hajtással ellentétes oldali fedél, forgórész + behúzóvilla. Ennél a mozzanatnál a következőkre vigyázzunk: tengelyek végeinél hézagoló alátétek, hajtással ellentétes oldalon törésre hajlamos mûanyag vagy bakelit karika.
  - A behúzóvillát le kell feszíteni a 2 csapról, amire fel van szerelve.
  - A forgórész szerelvényeit (alátéteket, kisfogaskereket a szabadonfutóval) egy zárógyûrû tartja a helyén. A (2) gyûrû belső oldalán illetve a (3) tengelyen horony van, amelyek által alkotott résben egy (1) rugóacél karika tanyázik. Leszereléséhez nem kell kalapálni (zömül a tengely!!), nem kell hevíteni (ahhoz túl nagy az átfedés). Mint látható, a tekercs irányába lehet csak lehúzni, az átfedések eltérő mértéke miatt. Tehát egy kombifogóval rászorítva, egyik-másik oldalon felváltva feszítve lefelé, addig gyötörjük, amíg leugrik a karikáról a gyûrû, először egyik oldalon, majd körbe. Kemény anyaga van, nem fog deformálódni. (nem úgy mint a tengely, lásd lejjebb.) Ekkor kipattintható a rugóacél a horonyból, majd a forgórész szerelvényei lehúzhatók a forgórészről. A forgórészt ne fogjuk satuba a tengelynél fogva (csak ronggyal körülvéve), mert sérül a tengely. A tengely siklócsapágyazott, így a sérülések berágódást okozhatnak.


   Ezzel az önindító szét van szerelve. (lehetséges még a "pólusok" kiszerelése a házon kívülről látható nagy kereszthornyú csavarokkal, ha szükség van erre. Általában nincs.)

   Az összes alkatrészt tisztítsuk meg (WD40+rongy). A keféket kicsit csiszoljuk meg. Csiszoljuk meg az elektromos érintkezéseket létrehozó alátéteket, anyákat, a jobb érintkezés érdekében.

   Az összeszerelés fordított menetben történik, mint a szétszerelés, különösen ügyelve a következőkre:

  - a zárógyûrû ugyanúgy, (a nagyobb átfedéssel a tekercs felé) kerüljön vissza.
  - a zárógyûrû mögé a bendixen kívül az alátétek is felkerülnek!
  - a hézagoló alátétek a forgórésznek ugyanarra a végére kerüljenek, ahonnan levettük őket.
  - a bendixet megvezető-forgató hornyokat kenjük be gépzsírral.
  - a tengelyvégeket és perselyeiket tisztítsuk meg. Ha mégis felsértettük a puha fémet, akkor nagyon finom csiszolópapírral tüntessük el a veszélyes "éleket", "krátereket".
  - a behúzóvilla csap-ja és a sasszeg, valamint az ütközőgumi ne maradjon ki! A gumit szilikonspray-el vagy szilikonzsírral ápolhatjuk.
  - a hajtással ellentétes oldali fedelet ugyanúgy rakjuk fel, ahogyan levettük (ebben egy horony és az ellendarab tüskéje segíteni fog).
  - a kefék szigeteletlen hozzávezetései ne kerüljenek közel a házhoz !!
  - felszereléskor az erősáramú hozzávezetés hajlított fém érintkezője ne kerüljön közel a kipufogócsonkhoz (testzárlat!)
  - ha a generátor leszerelésével csináltunk helyet az önindító ki- és berakásához, akkor az önindító felszerelése után kipróbálhatjuk mûvünket, de a generátort még ne tegyük fel. Ha újabb leszerelésre volna szükség, kellhet még az a hely.....

  Ha már valaki szétszedte, láthatja, hogy nem egy bonyolult szerkezet, nincs benne olyan alkatrész, ami szétszedéskor "szétugrik", "elpattan", aztán nem lehet visszarakni, csak spéci szerszámmal... az egész szerkezet könnyen szerelhető. Egy kombifogó és egy csavarhúzó elég hozzá. Jó szórakozást! 

Az indítómotor adatai

    Joco2105 írása:

A Lada önindító karbantartása

Szerszámok:
- 13-as villáskulcs
- 10-es villáskulcs
-   8-as villáskulcs
- kombinált fogó
- hornyos csavarhúzó
- kereszthornyos csavarhúzó
- PVC kés (sniccer)
- laposreszelő vagy durva csiszolópapír

Először szereljük ki a behúzómágnest a 3db M5-ös anya lecsavarásával és lazítsuk ki a hátulján lévő M8-as anyát ami az önindítóból kivezető vezetéket rögzíti. Ha a behúzómágnes mûködik akkor ezzel nincs különösebb dolgunk. Ellenkező esetben újat javaslok.

Kezdjük el szétszedni az önindítót a hátulján található bronzkefe tartó védőlemez eltávolításával.

Ha lekerült a védőlemez, akkor láthatóvá válnak a bronzkefék csatlakozásai.

Mind a 4 csatlakoztató M4-es csavart csavarjuk ki, mert ezek az állórésszel is kapcsolatban vannak. Így ki lehet takarítani és újra lehet zsírozni a hátsó siklócsapágyat, ami a kefetartó résszel egyben van. Ezután a képen látható 2db M6-os anyát is szedjük le és így már széthúzható. Az állórészből csak 3 vezeték jön a kefékhez, ezért figyeljünk ennek a pontos helyére és jelöljük össze az állórészt és a alumínium bronzkefetartót!

A bronzkeféket a csigarugó oldalra hajtásával lehet kihúzni. Vigyázni, mert combosak azok a rugók! Ha nem szorulnak cserére akkor a helyüket érdemes megjelölni.

A kefékkel annyi dolgunk van, hogy szemrevételezzük, nem sérültek, töredezettek e. Hosszuk nem lehet 12mm-nél rövidebb.

Ezek után bontsuk tovább az önindítót.

A képen a forgórész látható ami még a váltóhoz csatlakozó öntvényben van. Az öntvényhez már csak a bendix mûanyag mozgatóvillája rögzíti egy kis csappal, amit egy sasszeg biztosít a kicsúszástól. A sasszeg eltávolítása után egy vékony, de kemény csavarral, vagy rossz fúrófejjel kiüthető. A tengely kb. 5 mm vastag. A villa előtt található védőgumi könnyedén kiszedhető.

Miután kiszereltük az öntvényből a forgórészt, a mûanyag villát le lehet pattintani a bendixről. A bendix a forgórész tengelyén kapott helyet. Ezt az egységet egy bontható csapágy rögzíti. A csapágy előtt egy nagyon vékony biztosító és egy távtartó alátét helyezkedik el.

A csapágy külseje kis ütögetésekkel eltávolítható. A horonyba maradt karikát pedig egy kis csavarhúzó segítségével ki lehet csúsztatni. Ezek eltávolítása után már cserélhető a bendix. A bendix úgy mûködik, mint egy kerékpár racsnija, azzal a különbséggel, hogy amikor indítózunk akkor kimozduláskor már elfordul a forgótengelyen kialakított spirálmeneten.  Csak az egyik irányba forgatja a tengelyt. Ha mind a két irányba el lehet forgatni, akkor cserélni kell. A fogaskerék épségét is ellenőrizzük. Csere után a rögzítő csapágyat egy kombinált fogó segítségével egyszerû visszapattintani.

Már csak a forgórészt kell rendbe raknunk és ellenőriznünk a siklócsapágyakat. A forgórész végén található a kommutátor, ahol a bronzkefék érintkeznek. A „folyamatos” siklás miatt a kefék kopnak és a kommutátor szeletek közé bekerül a bronzpor. Ezt egy vékony éles eszközzel ki kell kaparnunk, majd hígítóval letakarítjuk.

Az önindítóban 2db siklócsapágy van, ami sárgarézből készült. Szerencsére ritkán van velük gond, ezért különösebb felújítást nem, de takarítást és újrazsírzást igényel. Ha mégis gondunk lenne ezzel, akkor szerezzünk egy másik bontott önindítót, és a kettőből készítsünk egyet, mert az új siklócsapágy leesztergálása túl költséges és közel sem biztos, hogy találunk ugyan ilyen strapabíró rézanyagot.

A képen jól látható a csapágyunk és mellette a féktárcsa. Behelyezni nem problémás, mert lecsapott. Én vékonyan ezt is bezsírzom. A másik csapágy ugyan nem látszik, de ott helyezkedik el az öntvény orrában. Sok zsírt soha ne tegyünk sehova, mert télen gondot okozhat esetleg.

Az összeszerelést úgy érdemes kezdeni, hogy az öntvényt állítva satuba helyezzük. Satut nem megtépni, mert törik az öntvény! A forgórészre visszahelyezzük a mozgatóvillát, és ezzel együtt rakjuk be az öntvénybe, majd behelyezzük a tartócsapot a sasszeggel és a porvédő gumit. Az öntvénybe csavarható be a 2db M6-os összehúzó csavar, amin egy szívószálszerû szigetelés van. Ezt ne felejtsük el ráhúzni a csavarokra, mert zárlat lehet a vége! Az állórészt úgy húzzuk rá a forgórészre, hogy a külsején található kis vezeték a behúzó elektronika felé álljon. Továbbá a 2db csavarunk két mágnes közé kell, hogy essen és a mágneseket összekötő vezeték a csavarok mögött, helyezkedjen el.

Ha idáig rendbe van, akkor jöhet a kefetartó. Mielőtt ezt felraknánk, előbb helyezzük be félig a keféket úgy, hogy a kefék még ne lógjanak be a kommutátorhoz. Ez úgy kivitelezhető, hogy a csigarugóval oldalról kitámasztjuk és felhelyezés után csak be kell pattintani a keféket.

Ha összeállt az önindítónk ellenőrizzük le, hogy minden passzentosan össze lett-e húzva. A kis vezetéknél található porvédőre is figyeljünk összehúzáskor! Végül szereljük be a behúzó mágnest ami az öntvény 3 furatán keresztül tolva rögzíthető az M5-ös anyákkal, vigyázva, mert kemény mûanyagba vannak elhelyezve a csavarjai! Az mágnesen található csúszósaru felfelé álljon és a kis vezetéken található „U” alakú érintkező lemezt a legközelebb álló M8-as meneten fixre rögzítsük.

A kész önindítónkat beszerelés előtt egy 12V-os akkuval próbáljuk ki.

Jó munkát mindenkinek!


 

Hozzászólások ehhez a cikkhez:
2011.12.09. - Nyulas karoly
A behúzótekercs tartó csavarjait (3db) ne húzzuk nagy erővel túl,mert a bakelit hátsó rész megrepedhet!Sajnos én egy teljesen újat törtem össze ez miatt.