Korrózió elleni védelem

(Szerző: (), utoljára módosítva: 2006.12.15.)


Rozsdaeltûntetés:

Igazábol csak akkor lehet eredményesen eltüntetni, ha maradéktalanul ki lehet szedni a fémből. A kapargatás, csiszolgatás kevés. Essünk neki inkabb flexel, s dolgozzuk meg addig, amíg teljesen fémtiszta nem lesz a felület. Ez módszer természetesen csak kezdődő rozsdánál alkalmazható.
Ha a rozsda már teljes keresztmetszetében átrágta magát a fémen, akkor ki kell vágni. Ez, csak elsőre hangzik drasztikusan. Tegyük fel, nem tudjuk, vagy nem akarjuk kivagni: akkor is essünk neki flexel, de vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba, mert konnyen atjukadhatunk.
Miután ez megvan, kenjuk be 2k-s alapozóval, majd jöhet a többi dolog szépen sorban.

Hogy miért értelmetlen a rozsdamaró? Mint emlitettem, az a legjobb, ha teljesen kiszedjük a fémből.
Ha ez megoldható, akkor ugye felesleges, ha meg mar a fém teljes keresztmetszete átrozsdált, akkor ugye megint csak felesleges.
De ha ne adj isten mégis használnánk, akkor ne feledjük el semlegesíteni! Essünk neki flexel! :-)

A festészetben az egyik legfontosabb dolog (na jó ez így ebben a formában nem teljesen...inkább úgy mondanám: a minőségi festészetben), hogy a
festék alá nem kerülhet 1 k-s anyag! Pontosabban olyan anyag, amit a nitró old (amit old, az biztos, hogy 1k-s).
Ilyenek pl.: rozsdamaró, alapozó, (a "gyári" fekete is, teljesen el kell távolítani) szórókitt, 1k filler.
Ezek az anyagok SOHA nem fognak normálisan kikeményedni, ha ezekre rádolgozunk - akár a későbiekben - valamilyen normalisabb anyaggal, akkor majd szépen megnézhetjük ahogy átüt a pár réteggel lejjebb lévő 1k-s anyag. Találkoztam már ilyenekkel:
- válik fel a festék a zsír új sárvédőről (1k-s alapozó, vagy a festő szépen rajtahagyta a "gyári" fekete alapozót)
- festés után tiszta karcnyom a felület (okozhatja az 1k-s alapozó, vagy az 1k- filler (szórókitt) is.)
- repedezik meg a festek, stb, stb...


Na, akkor hogyan is csináljuk:

A rozsdával mar fent foglalkoztam, tegyük fel, hogy nem hegesztjük k :)
- Mattítás: 320-400 -as gépi, 600-1200 kézi csiszoló papírral (bővebben lejjebb). Ha a teljes elemet átfestjük, akkor értelemszerûen a teljes felületet mattítjuk, ha csak "foltzgatunk", akkor kb. olyan nagyságban, hogy a felkerülő rétegek (akár alapozó, akár kitt, akár akármi) mindig csak felmattított felületre kerülhessen, különben szépen lepereg!
- Flexeles: ennek a szélét szépen csiszoljuk simára, hogy az ujjunk ne akadjon meg benne. Ezt hívjuk visszafinomításnak. Ez nagyon fontos! Mindig tartsuk be a csiszolópapír finomságának fokozatait:
80, 120, 180, 240. (plusz mínusz nem sok, attol függ, hogy milyen papírunk van, de mindig a 240 körül legyen a vége. Ez azért fontos, mert kb. ilyen ugrásközönkét képesek eltûntetni a finomabb papírok a durvábbak nyomait.
- Zsírtalanítás: mint már írtam, soha ne nitróval! Valami gyengébbel. Mindig zsírtalanítsunk egy újabb réteg felvitele előtt.
- Kitteles: ha érezhetően vastagon kell kittelni, akkor használjuk üvegszálas kittet. Ez biztos, hogy nem fog megrepedni. Erre szépen ráhúzhatjuk a finomkittet. Fontos, mindig minimun 2 rétegben kell kittelni, még ha elsőre jónak tûnik is! Tartsuk be az egyes rétegek előtt a csiszolópapír fokozatokat, és ne felejtsünk el zsírtalanítani (egyébként szépen lepereg minden amit eddig felügyködtünk :-).
- Fillerezés: (töltőalapozas) nem éri meg az 1 k-s, mert azoknak nincs alapozó tulajdonságuk és annyival nem is olcsóbb. Csak zugfestők használják. Mondjuk ez kompresszor nélkül (házilag) nemigen valósítható meg. Mindegy...ennek a becsiszolásakor is be kell tartani a fokozatosságot.
- Csiszolás: gépi csiszoláskor 320-400 (ez megfelel a kézi csiszolás 600 - 800-nak).
600 -as 1k-s szintetikus festék esetén
800 -as 2k-s acryl festék esetén
1000-1200-as pedig 2k-s lakkos festék esetén.

Ja, ne felejtsük el a lemez másik oldalát is levédeni, mert különben sz@rt sem ért az egész :-)


Korrózióra hajlamos helyek: