Lada 2111 teszt az Autóséletben

(Szerző: (), utoljára módosítva: 2006.12.15.)

Képek: Eszterváry Ervin


A nagy visszatérés

Némelyek talán már végleg elbúcsúztatták a Ladát a hazai újautók piacáról, az orosz gyár most mégis figyelemre méltó, új modellekkel tûnt föl a magyar utakon.

Az autóteszt ugyan személyes mûfaj, a líra mégsem illik hozzá igazán. Most mégis engedtessék meg nekem, hogy beszámolómat vallomással kezdjem. Mint autós újságírónak az elmúlt csaknem egy évtized alatt sikerült sok-sok világcég kisebb-nagyobb modelljét kipróbálnom, számomra "az autó" mégis a szikár, kelet-európai gépkocsi maradt. Talán érthető, hogy miért -apáink, ezek a komoly, hallgatag férfiak, ha autóba ültek, az eleinte vállati Volga volt, majd saját Zsiguli, később Lada. Energikus, kemény, nem kényeztetős autók, kordában tartásukhoz férfikéz szükségeltetett.

A vasfüggöny leomlása után hirtelen a nyakunkba szakadt a szabadság, és vele az egész európai autópiac. Valljuk be, lélekben elfordultunk a puritán kelet-európai márkáktól, azért, hogy élvezzük mindazt, amit a világ "másik felén" mûködő autógyárak alkottak vásárlóik meghódítására. Minek tagadnánk, a "full extra" uszályába kerültünk, s eleinte az sem zavart, ha nyugati autónk ütött-kopott volt, és öregebb, mint az országút. Azóta eltelt egy évtized, de a magyar autós vásárlóereje egy jottányival sem került közelebb az európai állaghoz. Ideje talán újragondolni az autózáshoz való viszonyunkat. Jó alkalom erre a Lada 111 tesztje.

A gépkocsi mûszaki alapjai megegyeznek a Samaráéval. Erről azonnal meggyőződhet az ember, ha beül a 111-es volánjához. Az üléspozíció, a kormánymû viselkedése, a motor karakterisztikája, a váltó mûködése, a kocsi hangja, - még a szaga is - folytonos "déja vu "élménnyel ajándékoz meg. Ám ez mégis teljesen más kocsi. Elölről repülő csészealjat idéz, s a mûszerfal, a vezető felé forduló aszimmetrikus középkonzol, az ajtók textilbontása, még az ülések párnázása is az újító szándékot demonstrálják. "Ladáéknál" gondoltak a "full extra" szerelmeseire is, ezért mind a négy ablak elektromos, az ajtókulcs központi zárat vezérel, a vezetőülésből gombnyomással nyitható a csomagtartó, s a középkonzolon piktogramok és csilingelő hangok figyelmeztetnek az ajtónyitástól a biztonsági öv állapotáig sok mindenre. Kifejezetten figyelmességszámba megy, hogy az utastér világítása programozottan, késleltetve alszik ki.

A 111-es valódi újdonsága azonban a csomagtér, amely a maga nemében hibátlan. Szabályos alakú, filccel burkolt, és alacsony a rakodópereme. A magasra nyíló ötödik ajtó védelmében remekül pakolható, s 450 literes befogadóképességét sem érheti kritika. Egyetlen bíráló észrevételünk, hogy kispórolták belőle a világítást. Dicsérendő ezzel szemben a szegmensenként hajtogatható és könnyen kivehető kalaptartó. A hátsó üléstámla lehajtásával pedig tovább bővíthető a poggyásztartó, így végső soron 1420 literes, azaz majd másfél köbméteres tér keletkezik.

   

A kombi karosszéria egyébként kívülről sem tûnik nehézkesebbnek, mint a négyajtós. Az ötödik ajtó felső peremére még egy légterelőt is illesztettek, amely a hosszanti csomagtartó elemekkel igazi túrahangulatot kölcsönöz a 111-esnek.

A Lada erőssége mégsem az új külcsín, amely érthető okokból nem versenghet más, két-három évenként frissített modellekével, hanem a jó alapkonstrukció, a strapabírás, és az ár/érték viszony. Ha napjaink tömegautóit megpróbálnánk kihámozni abból a díszcsomagolásból, amelybe "marketing-guruk" és "PR-hadtestek" burkolták, azaz maradna a puszta funkció, használati érték, az összehasonlításban a Lada erényei jobban kidomborodnának. Így csak azon drukkolhatunk, hogy az éppen tízéves HungaroLada, a gépkocsi hazai forgalmazója az orosz partnerrel folytatott egyezkedéseiben a mainál valamivel kedvezőbb árat alakít majd ki. Ez egyértelmû üzenet lenne, hogy a Lada az ezredforduló után is, világpiaci körülmények között is megfontolásra érdemes választási lehetőséget kínál a magyar autóvásárlóknak.