Az els? orosz gépkocsi

(Szerző: Pavel (Baranya Pál), utoljára módosítva: 2006.12.16.)

Az első orosz gépkocsi

Nyizsnij Novgorodban 1896 tavaszán megnyílt az Összoroszországi Iparmûvészeti Kiállítás. A látogatók ügyes kezû kézmûvesek alkotásait, szibériai szőrmeárukat, petróleummal üzemelő motorokat és Konsztantyin Korovin orosz festőmûvész egész falat beborító gyönyörû vászonfestményét láthatták. Ugyanitt bemutattak egy különös gépkocsit is. Külalakját és arányait tekintve ez a kocsi kétüléses, nyitott kocsiszekrényû, gumikerekes, rugózott hintó volt, felhajtható bőrtetővel és két petróleumlámpával. A nagyméretû hátsó kerekek között volt egy láda, amelyben benzinmotor pöfögött. A motoros kocsi fel-alá cirkált egy tágas helyen.

Megalkotóinak egyike, Jevgenyij Jakovlev tengerésztiszt, akkoriban már neves motorkonstruktőr volt. Kidolgozott néhány érdekes találmányt, alapított egy kis üzemet és 1891-ben megkezdte saját tervezésû gáz- és petróleumüzemû motorok gyártását.

Egy évvel azután, hogy Jakovlev megszervezte a motorok sorozatgyártását, Henry Ford is megkezdte első gépkocsija motorjának szerelését. Jakovlev –bár semmit nem tudott az amerikai autodidakta gépészről- sokat olvasott Benz, Daimler, Paccard, Peugeot motoros hintókkal folytatott kísérleteiről. 1893-ban a Chicagóban rendezett világkiállításra utazott, ahol az orosz pavilon kiállítási tárgyai között szerepeltek az ő motorjai is. Vele együtt indult Chicagóba Pjotr Fréze is. A bányamérnök Fréze, akinek Pétervárott volt egy kocsigyártó mûhelye, komolyan érdeklődött a gépkocsik iránt, és Jakovlev személyében felfedezte az önjáró hintó építéséhez nélkülözhetetlen partnert.

A világkiállítás német pavilonjában pompázott Benz egyhengeres motorral szerelt Velo típusú gépkocsija. Miután megismerkedtek ezzel a modellel, Jakovlevet és Frézet fellelkesítette az autógyártás gondolata. Hazatértük után megkezdték egy hasonló gépkocsi közös kialakítását. Jakovlev foglalkozott a motorral és az áttétellel, Fréze pedig a kocsiszekrénnyel.

Az első orosz gépkocsihoz egy egyhengeres, vízszintes elhelyezésû, különlegesen könnyû motort építettek. Figyelemre méltó volt a motor –Jakovlev tervezte gyújtógyertyával és szárazteleppel- elektronikus gyújtása (akkoriban újdonságnak számított), az elpárologtató rendszerû karburátora és automatikus kipufogószelepe, amely a hengerben fellépő szívás hatására nyitott. A motor másfél-két lóerőnyi teljesítménye akkoriban megfelelt a kétüléses kocsi követelményének.

Az áttétel egy tárcsasorból és hajtószíjakból állt, amely két előremeneti fokozat és az üresjárat kapcsolását tette lehetővé. A kerekekhez a hajtást differenciálmû közvetítette, a kocsi megállítására pedig két fék szolgált. Az egyik az áttételre, a másik a hátsó kerekekre hatott (a kerékabroncsokra a meglepően kicsi, modern kialakítású fékpofák gyakoroltak nyomást).

Fréze elkészítette a futómûvet: a kerekeket, a tengelyeket, a rugókat, a keretet, a kormánymûvet és a karosszériát. Az első orosz gépkocsi mintegy háromszáz kilogrammot nyomott, óránként 20 km-es sebességet tudott elérni, üzemanyag-tartaléka pedig száz km-nyi útra volt elegendő.

Amikor a feltalálók befejezték munkájukat, Pétervárott már feltûnt néhány, Németországból behozott gépkocsi. Az első, a Benz gyártmányú Victoria 1895-ben érkezett.

Amikor 1896 tavaszán az orosz autógyártás úttörői végül is beindították saját gépkocsijuk motorját, és megtették vele az első utat, aligha gondoltak a pillanat történelmi jelentőségére. Ám ma nem feledhetjük, hogy az ő gépkocsijuk előbb látta meg a napvilágot, mint az első Oldsmobile (1897), Opel (1898), Renault (1899), Fiat (1899).

Jakovlev és Fréze gépkocsiját a nyizsgorodi „Volgar” címû lap „valódi orosz gyártmányú” terméknek nevezte. A gépkocsi alkotói már a sorozatgyártást készítették elő, sőt, a kirakatban a másfélezer rubeles eladási árát is megjelölték. Ám ezekt a tervket nem sikerült megvalósítaniuk. Jakovlev 1899-ben váratlanul meghalt.

Társának elvesztése után Fréze beérte azzal, hogy kocsigyártó mûhelyében, a francia De Dion-Bouton motor beépítésével, egy kis sorozatú gépkocsi gyártását szervezze meg. Mellesleg tízüléses omnibuszt, tûzoltókocsit is konstruált. 1902-ben pedig elkészítette Oroszország első trolibuszát. Megépített és kipróbált egy elektromos hajtású gépkocsivonatot is –kilenc évvel megelőzve az Austro-Daimler céget. Ám Pjotr Fréze tehetségesebb feltaláló volt, mint vállalkozó, és számos kezdeményezését egyszerûen nem tudta realizálni.


Lev Sugurov
(Megjelent a Szputnyikban)