Dugattyúzsebelés

(Szerző: (), utoljára módosítva: 2008.08.31.)

Dugattyúzsebelés házilag készített szerszámmal


Szerszámkészítés

Előkészületek:

Először is szükségünk van egy olyan szelepre aminek a szára 8mm átmérőjû a tányérja pedig 1-2mm –rel nagyobb átmérőjû, mint amilyen szelepet használni fogunk. Aztán kell egy jó minőségû 1mm –es vagy vékonyabb vágókorongra és egy flexre (profik a flex helyett kis dremel géppel is dolgozhatnak). Védőszemüvegre, mivel elég közelről kell majd nézni az eseményeket, jókora önbizalomra és egy pár biztos kézre, no meg egy satura vagy más jó rögzítést biztosító eszközre.

A mûveletek:

Rögzítsük az áldozatot (a leendő marószerszámot, az az a szelepet) a satuba, lehetőleg függőlegesen.

Osszuk fel a tányért 4 vonallal 8 egyenlő körcikkre ( többre is lehet, de ne feledjük, hogy annál több élet kell majd kialakítani és a 8 se kis munka).



Kezdjük el a berajzolt vonalakat a vágókoronggal bevágni, úgy, hogy a szelep forgási iránya szerint (nekem jobb forgási irányú) ferdén vágjunk a tányérba.

Lehetőleg kb.20-30 fokos szögben. Vigyázzunk hogy a tányér középpontjánál tovább ne haladjuk, hiszen onnantól a másik oldalon lévő leendő forgácsoló él pont ellentétes irányú.( ne ijedjünk meg, a tányér közepén összeérnek úgyis a vágások, de az nem vesz részt a forgácsolásban egyébként gyári marószerszámok esetében sem.)



Ezután jön az igazi móka. A vágóélek hátlapját szépen ferdére kell alakítani, ugye, hogy éle legyen a szerszámnak. Nagyon vigyázzunk, hogy a hát kialakításánál ne érjünk bele a mögötte lévő élbe illetve az előző mûveletnél vágott éleket se bántsuk a hátlap megmunkálásakor!!



Törekedjünk csak kékkel jelzett rész eltávolítására!

Ez talán a legnehezebb rész. Dolgozzunk lassan figyelmesen. Ha elfáradt a kezünk, ne sajnáljuk az időt egy kis pihenésre. Ha ezt elrontjuk kezdhetjük elölről az egészet egy új szeleppel! Ez akár több órát is igénybe vehet.

Ezután az élek sarkait összekötő egyenest munkáljuk ki. Gyakorlatilag a körből egy nyolcszöget alakítunk ki, hiszen ha ezt nem tesszük meg akkor a köríven felfekszik majd az anyag és az élek széle nem fog forgácsolni. Tehát nem haladunk az anyagban.



Végül pedig szépen elvégezzük a finom alakításokat ,hogy nagyjából minden él egyforma legyen.
Ha jól dolgoztunk akkor egy hasonló, vagy jobb szerszámot készítettünk.



A dugattyú bezsebelése

Jelen esetben egy már gyárilag zsebes dugattyú átzsebelését fogom bemutatni. A már gyárilag zsebes dugattyú a nagy káros tér (feleslegesen túl mély zsebek, ráadásul mindkét zseb jó nagy, ni
ncs két méretû zseb(kipuff és szivó), mindkettő szívószelep méretû) mellett sok előnnyel rendelkezik.

Előnyei:
- nem kell félni, hogy mély zselepszeb készítése esetén a dugattyútető túl vékony lesz és átég.
- sok esetben a kipufogó szelepeknél nem kell elvégezni a zsebelést, mert bőven elfér a szívó méretû zsebben.(Esetleg jó nagy kipufogó szeleppel lehet gond)
- ha a gyári zseb mélységéig megcsináljuk az átzsebelést (kb 8mm mélység a dugattyúban) olyan nagy hely lesz benne, hogy durván elrontott fokolásnál, fogátugrásnál, néhány esetben még lánc illetve vezérmûszíj szakadás esetén sem éri el a szelepet.

Hátrány:
- nagy káros tér, egyes esetekben nehéz összehozni vele a kívánt kompressziót, vagy éppen túl sokat kell miatta elvenni a hf.-ből és így a teherviselő keresztmetszet csökken.

A lapos, tányéros, egyéb tetejû dugattyú zsebelése sem különbözik, csak ott kétféle méretû zsebelőszelepet érdemes használnunk.

Előkészületek:

A motorba legyenek befûzve: a főtengely, hajtókarok a dugattyúkkal.

Helyezzük el a blokkot úgy, hogy a főtengely akadály nélkül elfordulhasson. Pl.: a főtengellyel párhuzamosan, a két szélén támasszuk alá.


Ha a motor a motortérben van, akkor ezzel nincs gondunk, esetleg a vezérmûláncot kell csak igazítani, hogy ne gyûrődjön be.




A leendő hf. Az aktuális méretre síkolva, szelepek kiszerelve, vezérmûtengely ház tőcsavarok az szívó-kipufogó sor felőli oldalon eltávolítva.

Egy már használt hf. tömíté előkészítése.

Egy darab porszívó vételezése. (Ezért anyánk, párunk, feleségünk, élettársunk tuti lelkesedni fog :-D )

A mûveletek:

Először is fhp-ra kell állítanunk a ft.-t. Ekkor ugye az 1-4 dugattyúk vannak „legfelül. Tehát rajtuk kezdhetünk. Egyébként szabadon választott, ki melyikkel kezdi.

 

Célszerû valamilyen takarást tenni a motorra, hogy a forgácsok ne hulljanak be mindenhova (olaj és víznyílások, stb.). Erre a célra valamilyen ragasztószalag, de legfőképpen maszkoló szalag a legalkalmasabb. A felül lévő dugattyúkra gondosan rányomkodjuk a szalagot, így a forgácsok nem hullanak be a dugattyú és a hengerfal közé.

A használt hf. tömítésünket ráhelyezzük a blokkra. A hengerfejbe behelyezzük a zsebelő szerszámot, vagy szerszámokat attól függően, hogy a kipufogó szelepnek is készítünk-e zsebet.
(Jelen esetben ugye egy már zsebes dugattyún készítünk megfelelő zsebet a szívószelep számára.)




Ne keverjük össze a csatornákat a szívószelep zsebkészítőt a szívónyílásba helyezzük!! Kellemetlen amikor a kipufogó szelepszeb helyére egy szívót csinálnunk. Lehet cserélgetni a dugattyúkat hacsak nem pont az utolsót rontjuk el.
Figyeljünk arra is, hogy az a dugattyú legyen fhp-n, amelyiken dolgozni akarunk, illetve a hozzá illő helyen legyen a zsebelő szerszám is befûzve.

A hengerfejet felhelyezzük és minimum két csavarral átlósan rögzítjük az aktuális dugattyú felett.(nem kell barom módjára meghúzni a csavarokat) A marószelepet benyomjuk addig, hogy érintse a dugattyútetőt. Innen mérjük a zsebelési mélységet. A szelepvezető vagy a szelepszár-szimering tetejétől például tolómérővel vagy más alkalmas eszközzel felmérjük a szükséges zsebelési mélységet. Ezt a szelepszáron bejelöljük. Karcolni nem célszerû mert később már nem fogjuk látni a sok jelöléstől, hogy melyik is az aktuális. A legegyszerûbb pl. szigetelő szalaggal tekerni egy pár kört rajta, így nem is tudjuk lejebb nyomni a szerszámot véletlenül sem. Esetleg filccel is bejelölhetjük.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy a szelepbe nem a szelep nyitási mélységét kell bemarnunk, hiszen a legtöbb esetben a szelep zárt helyzetében nem éri el a dugattyútetőt. Bele kell számolnunk, hogy szelep zárva általában nem éri el a hf. alsó síkját illetve ott van még a hengerfejtömítés vastagsága is.

Tehát először meg kell mérnünk hogy a marószelep a zárt helyzettől mennyi utat tesz meg a dugattyú érintéséig és azt kivonni a nekünk szükséges nyitási mélységből. Célszerû 1-2mm-rel mélyebbre készíteni a zsebet, mert a marószelep nem passzol pont bele a szelepülékbe ,nem egyforma a szelepek szeleptányér vastagsága, stb.

Ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor azokat a szelepeket amiket használni fogunk és már be is csiszoltunk, befûzzük a hengerfejbe. Megmérjük hogy így mennyi az az a távolság amikor érintik a dugattyúkat. Ezt kivonva a nyitási mélységből, megkapjuk a zseb pontos szükséges mélységét. Emellett is érdemes 1-1,5mm –t ráhagynunk, a vezérmûtengely fokolások, tévedések, elszámolások, szerszám pontatlanság, stb. miatt.

Befogjuk a szelepünk végét a fúrógépbe és egyszerûen bemarjuk a zsebet.



Levesszük a hf.-t és ellenőrizzük a munkánk.




A porszívóval eltávolítjuk a keletkezett forgácsokat a hengertömbről és a hf.-ből.

Elvégezzük a mûveleteket minden dugattyún. Ezzel a dugattyú zsebelés kész is.




Sok apró részlet, tapasztalati tény a terjedelem miatt kimaradt a cikkből, ezért ha valaki úgy érzi, hogy bizonytalan, ne fogjon bele. Többe kerülhet a kísérletezés mint ha egy szakival megcsináltatja.

Ezen kívül nagyon sok más módszer is van. Ez csak egy a sok otthoni sufni megoldásokból. Nagyon sokféleképpen lehet zsebelni. Néhány példa a végeredményre:







Készítette: Papp Gergely (PG)