Lada 2106 Canada – a Zsiguli térhódítása Amerikában

(Szerző: (), utoljára módosítva: 2012.06.29.)

Export zsigulik sorozatunkban:
Lada 2106 Canada – a Zsiguli térhódítása Amerikában
Köszönjük Zoli!

Lada 2106 Canada – a Zsiguli térhódítása Amerikában

A Lada Canada 1979-ben kezdte meg a szovjet autók importját. Az első tengerentúli piacon megjelenő
Zsiguli a Lada 2106 volt, a 2106-1-ből (1500s), illetve a 2103-ból (1500) átvett 1500 köbcentis
motorral szerelve. A Lada 2106-os keleti sikerét mutatta, hogy ez volt az első személyautó márka az
1970-es gyártás beindulása óta, amely átlépett a tengerentúlra, és az akkori hidegháborús politikai
viszonyok mellett megpróbálta felvenni a versenyt az amerikai, a nyugat-európai és nem utolsó sorban
a japán konkurens márkákkal.



A VAZ 2106-ot gyakorlatilag a piaci megjelenéssel egyidőben követte a 4x4-es Lada NIVA, 1,6-os
motorral, és a Lada Gyár két zászlóshajójának sikerét az bizonyítja, hogy rögtön a megjelenés első
évében 12 ezer Lada talált gazdára Kanadában.



Togliattiban felbuzdulva a VAZ-2103, azaz az „ezerötös” sikerein már 1974-75-ben elkészültek a 2106-os tervei, az első kisebb sorozatszámban gyártott teszt modellek 1975 decemberén kerültek le a futószalagról. A tényleges, szovjet viszonylatban nagyüzeminek tekinthető gyártás 1976 nyarán kezdődött meg, az autó ekkor kapta meg végérvényesen a VAZ-2106 típusnevet. A szovjet és a szocialista piacra szállított 2106-os is már tele volt több, Lada szemmel különlegesnek, és akkoriban kuriózumnak számító újdonsággal, amelyek a mai fejlesztési mérce
szerint „kozmetikai” változtatásnak számítanak.



Ilyenek voltak például a lámpák köré mûanyagból készült új burkolatok, valamint a krómozott hûtőmaszk megújítása, az új modell mûanyag  idommal lezárt lökhárítókat kapott, a lökhárítókról lekerültek a krómozott,
gumibetétes babák, és helyükre krómdísz nélküli fekete gumibabák kerültek.



Az előd modell első sárvédőin elhelyezett rombusz alakú – króm díszléccel szegélyezett oldalsó irányjelzőket lecserélték egyszerûbb,
„tisztább” téglalap alakú irányjelzőkre, amelyek kezdetben krómozott mûanyag, majd az autó össz megjelenéséhez jobban illő fekete mûanyag keretes szegély-foglalatot kaptak.
Értelemszerûen a formai egyszerûsítés maga után vonta a króm díszlécek változtatását is, így kb. 1 cm-rel az indexek előtt a díszléc lezárásra került.



A díszlécek is érdekes változásokon mentek keresztül. Kezdetben a 2103-es modellnél megszokott hajlított
lezárásokkal szegték a léceket, majd az egyszerûbb gyártástecnológia, valamint a „korszerû” mûanyag betétek
preferálása miatt megjelentek a fekete léclezáró szegély patentok. A nyugat-európai és a kanadai export modellek
esetén rendelhető volt az autó fekete szinterezett bevonattal ellátott oldalsó díszlécekkel is, amely általában maga után vonta a krómozott hûtőmaszk ugyancsak fekete szinterezett
megjelenését.



A kanadai és kisebb számban hasonló kivitellel nyugat-európai piacra szállított 2106-osokon további külső módosítást igényeltek az „alap” modellhez képest az első és hátsó energiaelnyelő zóna kialakításával kapcsolatos
igények.

A VAZ ütközésekkel szembeni fejlesztései a viszontagságos terepviszonyokra tervezett NIVA modellnél
testesedett ki. A jelentősebb ütközési energia elnyeléssel rendelkező cső lökhárítótartók és a hozzá kapcsolódó
felfogatások bekerültek a 2106-os modellekbe is. Tekintettel arra, hogy a konstrukció a Lada NIVA modellnél került kifejlesztésre, így az ütközésvédelmi rendszer egy az egyben – lökhárító + tartó konzolok + lökhárító szerelvények + alváznyúlvány felfogatások – átkerültek a sedan export modellekbe. Az újfajta, Nivától kölcsönzött lökhárítók jelentős mértékben átformálták a Lada 2106-os megjelenését. Az első és hátsó konstrukció sajátosságai miatt lekerülhettek az autókról az eredetileg króm lökhárítók alá befutó, és esztétikai célokat szolgáló fényezett köténylemezek. A Lada 2106 Canada ezáltal a Nivákhoz hasonló robosztusossabb orr és far-résszel jelent meg, nem titkolva az előretolt ütközők csőkonzolos felerősítését sem.

Az eredetileg hajlított idomvasakat eltakaró vízszintesen homloklemezt végig kísérő lemezsáv később a
nyugat-európai exportra szállított 2106-sok esetén több esetben megmaradtak, így az előretolt Niva
lökhárítók közelebb kerülhettek a karosszériához, illetve az „alapnak” számító 2106-os lökhárító
tartószerelvények kombinálhatók voltak az alumínium ötvözetû lökhárítókkal. Az utóbbi esetekben a
Lada 2106 Canada egy picit veszített a „Volvos” megjelenéséből, de a biztonságot sugalló gumilemez
burkolatú vastag Niva lökhárítók továbbra is megmaradtak.

A modellsorozat további érdekessége volt, hogy az első helyzetjelző és index lámpák nem a VAZ 2103-nál
és 2106-nál megszokott homlokfalrészbe, az első lámpák alá kerültek, hanem a széles lökhárítókba kerültek beépítésre. A Lada Canada építés ilyen módon a 70-es években elindult divatos design-t követte,
amely alapján az első helyzetjelző és indexlámpák – többek között a jobb láthatósági adottságok miatt a
kocsiszekrényből „kitartott” védelmi szerelvényekbe kerültek.

A Lada 2106 Canada magán viselte a tengerentúli jármûszabványok más jellegzetes vonásait is, mint például az ugyancsak biztonságosabb láthatóságot adó teljes felületû narancssárga első index és helyzetjelző lámpákat, ahol az irányjelzéssel egyidőben a sárga búra alá rejtett helyzetjelző lámpa is villogni kezdett az irányváltások alkalmával. A lámpák kapcsán fontos megjegyezni a halogen izzók export modellekben történő használatát, amelyek hatására a tompított és reflektor lámpák lényegesen jobban megvilágították a vezető előtti utat.



Kezdetben extra, majd széria felszerelésként a Lada 2106 Canada a hátsó ködlámpák mellé első ködlámpákat is kapott. A kapcsolás a mûszerfal panelbe beépített kétállású ködlámpa kapcsolóval történt, a lámpatestek felszerelésére a Niva 4x4 1600 Canada modelltől átvett lökhárítók alsó peremei adtak lehetőséget.
De nézzük meg a kanadai modell hátsó kialakítását is! Önmagában a VAZ 2106-os „alapmodell” esetében a legfeltûnőbb átalakulások a far részen voltak megfigyelhetők. A hátsó lámpákat a 2103-as modellhez képest teljesen újakra cserélték, amelyekben minden funkció külön égőt kapott.

Addig amíg a tolatólámpa Polskis (Fiat 125) megoldásként a 2103-asokban a hátsó lökhárító alá a homloklemezbe került beépítésre, addig az új 2106-soknál mind a két lámpatestben helyet kaptak a
tolatólámpák. A rendszámtábla világítás is lekerült a lökhárítókról, fekete mûanyag lámpaházban a
kombinált lámpatesttel egy egységben került elhelyezésre. A formatervezett lámpaház oldalirányban
világította meg a jármûazonosító táblácskát, azaz a rendszámtáblát.

Az új, a maguk korában korszerû formatervûnek számító lámpák telitalálatnak bizonyultak, hiszen
ezután a márka csúcsmodelljeinek legfőbb ismertetőjegyei közé tartoztak évtizedeken át. A VAZ 2106
lámpakonstrukciója később bekerült az 1976-ban bemutatott, és 1977-től sorozatgyártásban piacra kerülő Lada 2121, közismertebb nevén Niva modellekbe. További változás volt a 2103-as modellhez
képest, hogy a rendszámtábla süllyesztett bölcsőbe került.

A Lada 2106 Canada egyedi -tengerentúli sajátossága a Niva 4x4 1,6 lökhárítók felszerelésén túl a
piros színûre festett index lámpabúrák, valamint a hátsó sárvédőkön elhelyezett szélességjelző piros
lámpák. Ugyan nem volt kiemelten hosszú a Lada modell a maga 4116 mm-ével azonban az amerikai
és kanadai gyakorlat szerint nem csak az első, hanem a hátsó jármûrészt is el kellett látni oldalsó
helyzetjelző világítással. A sárvédőkre felszerelt piros helyzetjelzők az ugyancsak piros búrájú hátsó
indexlámpákkal együtt villogtak irányváltoztatások alkalmával. A szocialista piacra gyártott 2106-
soknál elsősorban narancssárga hátsó helyzetjelző lámpákkal, majd ezt helyettesítő típusfeliratokkal
lehetett megismerni a Lada csúcsmodelljét. Az 1980-as évek második felében már a típusfeliratok is
elmaradtak, a helyükön az oldalsó díszléc futott tovább.



A kombinált hátsó lámpában már a ködlámpa számára nem jutott hely, így a kiegészítő lámpatest az első ködlámpákhoz hasonlóan a lökhárító alatt kerültek elhelyezésre.
A 2106 Canada modellek gurultak hagyományos dísztárcsás lemezfelnire szerelt gumikon, de szállították egyedi
„Lada” könnyûfém kerekkel is. Fényezésüket tekintve a szokásos Lada színek mellett megjelentek az Importőr által matricákkal díszített modellek is, sőt gyári kivitelben – elsősorban a 80-as évek második felében
készültek kettős fényezésû, azaz két színt tartalmazó karosszériafényezésû változatok is. A nyugati és tengerentúli
export kivitel másik különlegessége a vinyl tetők toltak, az ilyen „extra” felszereltségû autóknál a Lada
2106-osok és Nivák tetőlemezét és „C” oszlopát díszvarrással ellátott mûbőr burkolattal látták
el. A fekete és barna vinyl alapszíneken kívül lehetett találkozni vajszínû és drapp mûbőr tetőborításokkal is.



Az ablaktörlő lapátokat a tükröződés mentesség érdekében matt fekete törlőkarokra és lapátokra
cserélték, a krómozott ajtókeretek és esőcsatorna burkolattal azonban az autó exclusivitása mindvégig
megmaradt. A 80-as évek második fele a 2106-os Canada modellekre is rányomta az egyszerûsítésre
törekvés nyomait, a króm küszöb díszléceket ragasztott fekete díszlécekre, a piros háttérből kitûnő
volgai hajót egyszerûbb megjelenésû fekete-ezüst emblémára cserélték ki, a belső térben elmaradtak
a mûbőr-szövet kombinációjú ajtókárpitok, azonban továbbra is rendelhető volt a 2106 Canada
különleges hasított bőrülésekkel.

A Canada modellek minden akkor gyártott „extrát” megkapták, így az 5 sebességes váltót, a hátsó
páramentesítő ablakfûtést, olykor a tompított fényszórókra a Lada Nivához hasonló lámpamosó
berendezést szereltek.

Az utasok védelmét a Lada mércével „különleges” ütközési zónaképzés mellett első és hátsó biztonsági
övek szolgálták, amelyek közül az első az export kezdetén már automata kivitelû volt, később a hátul
ülők közül is a két szélső utas megkapta a 2105-ös és 2107-es modellekben megismert automata
biztonsági öveket. Értelemszerûen a klasszikus, manuális biztonsági övhöz, vagy anélküli 2101-2103-
2106-os modellekhez készített mûbőrrel bevont kalaptartókat „2 púpos” mûanyag kalaptartó
burkolatokra cserélték ki, az automata övcsévélő csomagtérben történő beépítésével.



A biztonságot további kiegészítő felszerelés szolgálta. Az első biztonsági övek be nem kapcsolására
hangjelzés figyelmeztetett, és a tengerentúli előírásoknak megfelelően erre a súlyos hiányosságra
piros jelzőfénynek is fel kellett hívnia a vezető és az anyós ülésen utazó utas figyelmét. A biztonsági
öves piktogrammal ellátott figyelmeztető lámpát legelőször a mûszerfal párna mûszeregység és
időmérő óra közötti részére építették be, majd a későbbi kivitelekben megjelentek a középkonzolban
és a mûszeregység jobb oldali, szabadon maradó helyen is a figyelmeztető lámpácskák. Voltak olyan
kivitelû export 2106-os autók ahol az említett jelzőlámpa egy további figyelmeztető funkciót, azaz a
behúzott kézifék karra figyelmeztető piros lámpát is magába foglalta.



A csomagtér kárpitozása és az utastér egyéb komfort felszerelése megegyezett a szocialista piacon
megismert modellekével. Esetenként maga az Importőr, azaz a Lada Canada igyekezett további
apróbb részlettel, felszereléssel kiegészíteni a modelleket a jobb piaci versenypozíció elérésének
érdekében. A nyugati autószalonok fala mellett a kanadai kereskedések bemutató termeiben is megjelentek a kiegészítők és extrák, amelyek akkoriban a szocialista piacon „fehér hollónak” vagy ismeretlen fogalomnak számított. Ez időtájt az autós boltok kisipari termékeit megvásárolva igyekeztünk egyedivé tenni magyar Zsiguli és Lada autóinkat.



A Lada 2106 és Niva Canada modellek az 1998-as modellévtől fokozatosan eltûntek, a Ladák helyét az
olcsó dél-koreai Daewoo Motors és a Kia Motors autógyár termékei vették át. A Ladák iránti kereslet
megcsappanásával a Lada kereskedések bezártak, illetve más olcsó autók foglalták el a Ladák helyét.
Mindezektől függetlenül elvétve még látni Lada 2106-os és Niva 4x4-es Canada modelleket a kanadai
utcákon, azonban a gépjármû piac nagy részét az amerikai, német, japán és koreai autógyártók
uralják.

A 2106 Sedan kereskedésekben megvásárolható leggyakoribb változatai:

Modell Típus Export név Gyártási év Megjegyzés
2106 1.6L Lada 1600 1976–2001/2005 Balkormányos
21061 1.5L Lada 1500 DL 1976–1988 Balkormányos, export csak Kanada
21062 1.6L Lada 1600 1976–2001 Jobbkormányos, csak export
21063 1.3L Lada 1300 SL 1976–1988 Balkormányos, alapváltozat
21064 1.6L Lada 1600 SL -Deluxe változat, az export csak 5 sebességes váltóval
21065 1.6L -1990–2001 Deluxe változat, az export csak 5 sebességes váltóval


A VAZ-2106 technikai jelentőségét leginkább az adta, hogy ebben a modellben debütált 1978-ban az – ugyancsak a „VAZ-ősmotor” derivátumának tekinthető – 1569 cm3-es, 79 mm-es furatú, 80 mm-es löketû, egy
vezérmûtengelyes (SOHC), az ezerötösénél nagyobb teljesítményû karburátorral ellátott, 78 DIN-lóerős, 122 Nm-es maximális nyomatékú erőforrás, a később legendássá vált „ezerhatos”. A motorhoz kezdetben
négyfokozatú manuális sebességváltót társítottak, a nyugati és tengerentúli export kivitelû autók már 5 sebességes váltót kaptak. Az 1,6-os motor igen jó menetteljesítményekhez segítette az 1030 kg
saját tömegû autót: a 100 km/órás sebesség elérése kb. 14 másodpercig tartott, a végsebesség pedig 150 km/óra volt.



A szocialista relációban óriási lelkesedés övezte a fenti menetteljesítményeket, amelyek a 70-es évek végén nyugati mércével sem voltak szégyelni valók. Természetesen a konkurens nyugati autó tömeggyártók mind hengerûrtartalomban, teljesítményben, menetparaméterekben túlszárnyalták a VAZ zászlóshajóját, azonban a
teljesítmény, a komfort és az ár-érték arány versenyképessé tette a kanadai piacon is a 2106-osokat.



A VAZ-2106 presztízs jellegét külső és belső ismertetőjegyekkel egyaránt hangsúlyozni kívánták. A 2103-ashoz
hasonlóan a kerékjárati ívek peremei krómdíszítést kaptak, a hátsó sárvédőkre a már említett téglalap alakú, piros vagy sárga színû szélességjelző lámpákat szereltek, valamint az autó a 2101-2102-2103-as modelleknél megszokott dísztárcsákkal szemben új, fekete mûanyag kupakbetétes krómozott dísztárcsákat kapott. A belső térben a legfeltûnőbbek a fejtámlás első ülések voltak. Szériakivitelben első alkalommal kapta meg a Lada ezt a biztonsági felszerelést.



A 80-as évek közepétől a nyugati export és kanadai modellek a hátsó üléstámla esetén is megkapták az ovális keresztmetszetû fejtámlákat. Később a 2105-ös és 2107-es ülései kerültek a Lada 2106 Canada belső terébe. A mûbőr szövet kombináció mellett a nyugati export modelleknél megjelentek a plüss üléskárpitok, később a szocialista piacra szánt modelleknél is általánossá vált a komfortos és jó üléskomfortot adó kárpitozások. Az ülések kényelme, ergonómiai kialakítása nem váltott ki kritikát sem az autósmédiákból, sem pedig a vásárlókból.

A VAZ 2106-nál új széria felszerelésként felbukkant a vészvillogó, a mûszerfal háttérvilágításának erősségét szabályozó kapcsoló. Mind a szocialista, mind pedig a nyugati export kivitelû modelleken a kormány kürt burkolaton, az ajtókárpitokon felbukkantak a népies virágmotívumok.



A soron következő ráncfelvarrások során eltûntek a hátsó sárvédőkről a szélességjelző lámpák és a
típus feliratok, a kerékjárati íveket díszítő króm díszlécek, a króm küszöb burkolatok, a fém anyagú „C”
oszlop szellőző rácsokat mûanyag elemek váltották fel, majd megjelentek a krómozott hûtőmaszkokat
helyettesítő ezüst és fekete színû mûanyag hûtőrácsok



Az 1600-as motorral szerelt változatok után 1981-től megjelent a VAZ-21061-es típus, azaz a Lada 1500s – a nyugati exportpiacokon a Lada 1500L jelölésû autó. Az 1500s-es modell lényegében nem különbözött az ezerhatostól, a motor a VAZ 2103-ból került át. A 75 lóerős, 106 Nm-es legnagyobb nyomatékát 3500-as
percenkénti fordulatszámon leadó motor a maga korában egészen tisztességesnek számító menetteljesítményeket biztosított az autónak: a 0–100-as sprint 17 másodpercet vett igénybe, a végsebesség pedig 150 km/óra
volt.

A jellegzetes, fautánzatú mûszerfal-díszbetéteket a Lada 2106 Canadában sok esetben igényesebb
kialakítású faimitációval oldották meg, a gyakran felpúposodó ragasztott betétekre a nyugat-európai
importőrök is kínáltak nyugati megoldásoknál bevált standard megoldásokat. A 80-as évek végén a
„tisztogatás” a mûszerfal betéteknek sem kegyelmezett, a VAZ 2106-osok normál fekete mûanyag
burkolatot kaptak. 1993-ban a szocialista piacra szánt modellek is megkapták a halogénizzókat, a
generátor teljesítménye megnövekedett, az ősrégi karburátor helyére a 2105-ösből származó, némileg
korszerûbb egységet szerelték be.



Így ment ezt egészen 2000-ig, amikor is az 1500-as motort végleg nyugdíjazták, így a legendás modellsorozat már
csak egyféle erőforrással volt megvásárolható. A lejtmenet azzal folytatódott, hogy 2002-ben a modell gyártását az Ural délnyugati peremén lévő Izsevszkbe, Udmurtföld fővárosába helyezték át. Itt aztán minden elképzelhető
dolog megtörtént: többek között pick-upot is faragtak a szebb napokat is látott ezerhatosból. Ez azonban nem
segített a reménytelenül elaggott modell eladásain, sőt még az sem jelentett gyógyírt, hogy az autóba korszerûbb befecskendezéses, 8, illetve 16 szelepes motorokat is beépítettek. A küzdelmet az IzsAVTO 2006-ban adta fel végleg, amikor is gazdasági megfontolásokból beszüntette a típus gyártását.



A Lada Canada a 2106-os modellt „népautónak” szánta, a korabeli jármûpiacon „egzotikusnak” számító modellek Kanadán kívül eljutottak az Egyesült Királyságba, Franciaországba, Belgiumba, Luxemburgba, Hollandiába, Németországba, Ausztriába és Finnországba. Az Amerikai Egyesült Államok által bevezetett
kereskedelmi szankciók nem tették lehetővé a tengerentúli modellek értékesítését, de hasonló mondható el Olaszországról is, ahol a VAZ és a Fiat közötti megállapodás védte az olasz piacot az olcsó Lada autók beáramlásától.




Hozzászólások ehhez a cikkhez:
2012.07.04. - Kiss Arnold (Arnold)
Sőt, tudtommal, az ajtók is biztonsági merevítésesek a kanadai export kivitelnél, azaz van oldalvédelem is valamicske.
2014.04.03. - andreottti
Igen mintha már ezt én is hallottam volna... Meg persze a kanadai export is másabb mint az "alap" 2106-os.